Az életünk ott kezd kisiklani, amikor elkezdjük elhinni, hogy valaki más, majd képes lesz megoldani a saját dolgainkat. Elkezdjük átadni az irányítást és önmagunkon kívül helyezni. Elmúlik a fejfájás, ha beveszünk egy pirulát, de nem oldjuk meg a fejfájás valódi okát. Okoljuk a társunkat, hogy kihűlt a kapcsolatunk, de mi magunk sem emlékszünk, hogy mikor voltunk boldogok, nevettünk és éreztük igazán élettel telinek magunkat. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy minden elromlott körülöttünk. 

Tovább olvasom

“Egy utazó szerzetes talált egyszer egy drágakövet, és megtartotta. Másnap egy másik utazóval találkozott, s amikor a szerzetes kinyitotta tarisznyáját, hogy megossza a vándorral szerény vacsoráját, az meglátta a kincset a tarisznya mélyén, s megkérte a szerzetest, hogy adja oda neki. A szerzetes készségesen neki adta. A vándor tovább indult, s nagyon örült a váratlan ajándéknak, amely elegendő volt arra, hogy egész hátralévő életére kényelmet és gazdagságot biztosítson magának. Néhány nappal később azonban visszatért, és a szerzetest kereste. Megtalálta, visszaadta neki a követ, és így szólt hozzá könyörögve: Most arra kérlek, adj nekem valami sokkal értékesebbet, mint ez a kő. Azt add nekem, ami arra indított téged, hogy ezt nekem add.” – Anthony de Mello

Tovább olvasom

“Amíg nem találtad meg az aranytojást tojó tyúkot, addig haza se térj.”
Ismerős számodra is ez a példa? Amikor egyyszerűen választás elé kényszerítenek? Hazajöhetsz, ha… Szeretlek, ha… Megkapod, ha… Értékes vagy, ha… Csak akkor vagy sikeres, ha… 
A “jó” nevében cselekedve gátoljuk, aláássuk és megfosztanánk a másik emberi lényt a saját döntéseitől, megmondjuk mi a jó neki, mit érezzen, hogyan cselekedjen. És emellett látnunk kell a másik oldalt is, mert hogy van ott valaki, aki tudattalanul, de vállalja azt a szerepet, hogy megfosszák döntési lehetőségétől és belső szabadságától. Miért is?

Tovább olvasom

Hogy hogyan is állunk a határozottság, magabiztosság talaján a leginkább párkapcsolatunkból tudjuk leszűrni. A társadalmunk nagy része függő kapcsolatokon keresztül működik, ami azt jelenti, hogy alá, vagy fölé értékeljük magunkat a kapcsolódásban, nem egyenrangú partnerként kezeljük egymást. Előttünk az út, hogy megismerjük magunkat és új hozzáállás kialakításával kilépjünk az ártó működésből és megtapasztaljuk a szeretetet, támogatást.

Tovább olvasom

Bár sokszor eltölt minket egy érzés, harag, tanácstalanság, lehet hogy megalázva, kizárva, elnyomva érezzük magunkat, a kérdés mégis az, hogy készek vagyunk-e a változásra? Készek vagyunk-e arra, hogy önmagunkat válasszuk? Hogy mások hibáztatása helyett, a harag, düh tartogatása helyett megvizsgáljuk jelenlegi helyezetünket és az adott szituációt? Készek vagyunk-e a megbocsátásra? 

Tovább olvasom

Testünk kulcsként használható az elrejtett érzelmek, lelki sérülések feloldása szempontjából. 
Egészen addig, amíg át nem élünk egy érzelmet (félelmet, bűntudatot, szégyent, de akár egy örömöt, boldogságot, megkönnyebbülést) testi szinten, amíg végig nem fut az a “program” bennünk, addig olyan, mintha folyamatosan szívnánk a szívószállal a limonádénkat, de a kis gyümölcsdarabok, mentalevelek egyre inkább eltorlaszolnák a haladást. A fejünk egyre vörösebb, a kitartásunk egyre csak fogy és bár ott az erőnk, ott a limonádé, ott a szívószál, mégsem jutunk tovább.

Tovább olvasom

Időről időre felvetődik a kérdés, hogy kik vagyunk, mik vagyunk és mennyire teremtjük a saját valóságunk, hogyan alakíthatjuk és egyáltalán alakíthatjuk-e a sorsunk. Azok vagyunk-e, amit mások gondolnak rólunk, esetleg, amit mi gondolunk magunkról?

Tovább olvasom

Mert van az a pont. Az a pont, amikor megállunk, mert tudjuk hogy billeni fog a libikóka, de vajon merre? És bár holtpontnak hívom, mégis ettől élőbb már nem is lehetne.
Mint amikor megállunk egy forgalmas hely kellős közepén. Egyszer csak mintha kitágulna az idő és a tér. Észrevesszük az embereket, arcokat, forgalom zaját, madarak hangját, érezzük az illatokat, érezzük a napsugarat, szellőt, érezzük a talppárnáinkat.
A holtpont egy lehetőség.

Tovább olvasom

A szív csak úgy tud összetörni, ha be van zárva. Amikor azt mondjuk, összetörték a szívünket, az csak úgy lehetett, ha mi magunk bezártuk, falakat építettünk köré. Amikor megtörik, darabokra hullik, akkor, abban a pillanatban volt szeretet. Akkor nem féltünk. Akkor engedtük az érzéseinket lenni, létezni, akkor engedtük szabadon áramolni. 

Tovább olvasom

A théta healing egy kivételes energiagyógyászati módszer, amit Vianna Stibal alakított ki. Egy csodálatos rendszer, ami 4 szinten képes kifejteni hatását. 
A gondolatainkat a tapasztalataink teremtik meg, a tapasztalataink pedig a világ és mások velünk kapcsolatos érzéseinek érzékeléséből jönnek létre. Hozzászoktunk, hogy azok alapján azonosítsuk be magunkat, amit a környező világ alkotott rólunk, ezáltal beleragunk olyan mintákba, amik lehet hogy nem is igazak ránk, csak már megszoktuk, hogy úgy kezelnek minket mint pl.: aki bármeddig terhelhető; aki az okoska a családban; aki mindig eléri a céljait; stb. Ezek a hiedelmek meghatározzák a hozzáállásunkat és az önmagunkról alkotott kép részeivé válnak. 

De vajon tényleg azok vagyunk, amit mások gondolnak és mondank rólunk? És mi mit hiszünk kik vagyunk? 

Tovább olvasom