Sokféleképpen állunk a világ dolgaihoz, ugyanakkor mégis van valami, ami összeköt minket. Hívjuk most az egyszerűség kedvéért Coleho: Alkimista című könyvének nyomán: világléleknek. A világlélek a kapcsolat, amely ott áramlik mindannyiunkban, láthatatlan, megfoghatatlan, ott van az orgona illatában, a reggeli kávéban, egy mosolyban, a madarak dalában, az esőben, egy kedves szóban, a szerelemben, egy ölelésben, a szívünk dobbanásában, a DNS-ünkben.

Tovább olvasom

Amikor elkezdjük megfigyelni a működési mechanizmusainkat, egy idő után felismerjük, hogy folyamatos harcban állunk önmagunkkal. A fejünkben suttogó kis hangok azt üzenik nekünk, hogy “ezt így nem lehet”, “ezt nem érezheted”, “ezt nem teheted”. 
Volt már olyan, hogy szerelmes voltál, de belül folyamatosan azon vívódtál, hogyan is lehetsz? Hiszen ő nem is téged szeret. Hiszen nem vagytok egymás mellé valók. 
Ismerős az, amikor ráébredtél, hogy gyűlölöd a saját gyerekedet / apukádat, hogy megszületett egy gondolat, hogy jobb lenne nélküle? Vajon hogyan érezted magad utána?  

Tovább olvasom

Gyakran elfejtjük, hogy mi magunk tesszük magunkat a körülményeink áldozatává. Kötődünk olyan szokásokhoz, emberekhez, amik bár tudjuk, hogy nem szolgálják a javunkat, mégsem mondunk le róluk, mert elhisszük, hogy valami sokkal nagyobb dolgot nyerünk általuk.
Meg kell értenünk és tudatosítanunk kell magunkban a saját választásaink fontosságát. A felelősségvállalásunkat önmagunk felé. 

Tovább olvasom

Mert van különbség aközött, hogy átajuk a kontroll és aközött, hogy elveszítsük azt. Noh, de miért is érdekes ez számunkra? 
Vajon te mire vágysz a leginkább? Legyen az bármi, amit kívánsz, vajon arra a tárgyra, tevékenységre, emberre, élményre vágysz, vagy az érzésre, amit okozol vele magadnak? Megdöbbentő a válasz, igaz?

Tovább olvasom

Sok esetben egyszerűen csak várakozunk. Várunk, hogy valaki felhívjon és bocsánatot kérjen, megváltozzon, belénk szeressen, megnyerjük a lottót, beáramoljon a jóság az életünkbe és tesszük mindezt úgy, hogy belül nincs más, csak a várakozás. 
Várunk valamire, ami csak nem akar eljönni, mi pedig közben egyre frusztráltabbak, fáradtabbak, tanácstalanabbak leszünk, de természtesen kitartunk, egészen addig, amíg össze nem roskadunk.

Tovább olvasom

Mert ott van bennünk a vágy, hogy szerethessünk és szeressenek. A feladatot az okozza, hogy nem csak arra vágyunk, hogy szeressenek, hanem azt is tudjuk, hogy kitől várjuk ezt a szeretetet. Úgy mondanám: tárgyiasítjuk a szeretetet. Feltételekhez kötjük és bizniszt csinálunk belőle.

Tovább olvasom

Mi a személyes történet? Az, amit mindig is csinálni akartál. Fiatalkorában mindenki tudja, mi a Személyes Története. Akkor minden világos és lehetséges, s az emberek nem félnek attól, hogy álmodjanak és akarják mindazt, amit az életben szivesen csinálnak. Ahogy telik az idő, valamiféle titokzatos erő igyekszik bebizonyítani, hogy a Személyes Történetet megvalósítani nem lehet.

Tovább olvasom

Az emberi test egy csodálatosan felépített rendszer. Ha megismered, akkor képes leszel megfelelőképpen, energiatakarékosan használni és nem csak a fájdalmakat tapasztalni.

Tovább olvasom