Egy párkapcsolatban mindkét félnek vannak olyan szokásai, amelyek elválasztják őket egymástól. Amikor nincsenek jóban, amikor szűkszavúvá és merevvé válnak, amikor bezárkóznak. Kívülről úgy tűnik, mintha a nőket teljesen elsodornák az érzelmeik, a férfikat pedig teljesen lefoglalnák tennivalóik. Ilyenkor keletkezik egy rés, egy szakadék a két fél között. Hiányzik az egymásra figyelés, odaadás. Olyan, mintha nem szeretnék egymást, eltávolodtak volna egymástól és a valóságban is ez történik.

Tovább olvasom

“Amíg nem találtad meg az aranytojást tojó tyúkot, addig haza se térj.”
Ismerős számodra is ez a példa? Amikor egyyszerűen választás elé kényszerítenek? Hazajöhetsz, ha… Szeretlek, ha… Megkapod, ha… Értékes vagy, ha… Csak akkor vagy sikeres, ha… 
A “jó” nevében cselekedve gátoljuk, aláássuk és megfosztanánk a másik emberi lényt a saját döntéseitől, megmondjuk mi a jó neki, mit érezzen, hogyan cselekedjen. És emellett látnunk kell a másik oldalt is, mert hogy van ott valaki, aki tudattalanul, de vállalja azt a szerepet, hogy megfosszák döntési lehetőségétől és belső szabadságától. Miért is?

Tovább olvasom