Nagy felismerés volt az utóbbi időben, hogy mekkora jelentősége van a tiszta szándéknak. Ennek fontosságáról már a Buddha is tanított. Szándékomban áll ebedélni, ezért előkészítem a hozzávalókat, bevásárolok, főzök.
Mi történik olyankor, mikor automatikusak a cselekvések? Amikor robotpilóta üzemmódba kapcsolva cselekszünk?
A SZÁNDÉK MINDIG HAMARABB JELENIK MEG, MINT A CSELEKEDET. Még akkor is, ha tudattalanul történik. De hova vezeti ez az életünket?

Tovább olvasom

Egy ideje már eldöntöttem, hogy minden tettemmel, gondolatommal, kimondott szavammal békés, szeretetteljes és szabad létállapotot teremtek magamban és azáltal magam körül is. Ezért aztán felhagyva a világ dolgaival egy időre karanténba zártam magam 2020. év elején. A mesterem mindig nevet rajtam: “Te mindent hamarabb kezdesz, mint a világ.” Szóval megelőzve a kinti körülményeket, eldöntöttem, hogy ahelyett, hogy visszaülnék egy irodába post-it-eket rendezgetni, megfigyelem miért tart ott az életem ahol, miért nem találom a helyem, miért élek ott, ahol élek, miért nincs időm barátokra, miért kevés a pénzem, miért végeztem azt a munkát, amit valójában nem szeretek, miért élek egyedül.
És nagyon kíváncsi voltam rá, hogy lehet-e munka nélkül, megtakarítások nélkül “nem éhen halni”, és lehet-e “örömben élni”.

Tovább olvasom

Meghallgatunk egy csodálatos előadást, megállunk és megérezzük a nap érintését az arcunkon, mosolygunk, ahogyan a gyermekünk homokvárat épít. Akkor és ott valami történik bennünk. 
Neked mi volt ez a pillanat? Emlékszel?
Aztán a következő percben, fékez egyet a villamos, egy felhő eltakarja a napot, a gyerek szemébe homok megy, elindulunk a munkahelyünkre és már el is felejtettük mindazt, amit átéltünk. 

TOVÁBB OLVASOM

Tévedés azt hinni, hogy a haragot, gyűlöletet vagy bármiféle negatív érzelmet ki kell tombolni. Hogy ordítani kell, párnát püfölni, kiabálni, csapkodni. Gondolj csak bele, hogy vezetett-e ez már tartós eredményre? Hányszor hitted, hogy ha most jól kiordítod magad, kifutod magadból, akkor majd jobb lesz? Elmúlt? Lehet, hogy ideig óráid azt érezted megszabadultál, de 10 perc múlva, két nap múlva ugyanolyan dühös voltál.

Tovább olvasom

Amikor elkezdjük megfigyelni a működési mechanizmusainkat, egy idő után felismerjük, hogy folyamatos harcban állunk önmagunkkal. A fejünkben suttogó kis hangok azt üzenik nekünk, hogy “ezt így nem lehet”, “ezt nem érezheted”, “ezt nem teheted”. 
Volt már olyan, hogy szerelmes voltál, de belül folyamatosan azon vívódtál, hogyan is lehetsz? Hiszen ő nem is téged szeret. Hiszen nem vagytok egymás mellé valók. 
Ismerős az, amikor ráébredtél, hogy gyűlölöd a saját gyerekedet / apukádat, hogy megszületett egy gondolat, hogy jobb lenne nélküle? Vajon hogyan érezted magad utána?  

Tovább olvasom

Sok esetben egyszerűen csak várakozunk. Várunk, hogy valaki felhívjon és bocsánatot kérjen, megváltozzon, belénk szeressen, megnyerjük a lottót, beáramoljon a jóság az életünkbe és tesszük mindezt úgy, hogy belül nincs más, csak a várakozás. 
Várunk valamire, ami csak nem akar eljönni, mi pedig közben egyre frusztráltabbak, fáradtabbak, tanácstalanabbak leszünk, de természtesen kitartunk, egészen addig, amíg össze nem roskadunk.

Tovább olvasom