Amikor éppen fájdalmasnak, nyomorúságosnak éltem meg a mindennapokat, a legkevésbé sem vágytam a saját társaságomra, gondolataimra, érzéseimre. Pedig elég egy mély levegõ, egy kérdés (miért csinálom? miért nem csinálom? mit érzek?) és csendben figyelni magamra, az érzéseimre ahhoz, hogy a gubancok oldódni kezdjenek.

Tovább olvasom

Mert néha megborulunk, állandó pörgésben van az agyunk, elveszünk az érzésekben és közben még hibáztathatjuk is magunkat, hogy miért nem szállt már meg a Buddha nyugalom, vagy mi történt, pedig már “olyan jól voltunk”. A lényeg, hogy az életben változás van. Az almafa se folyamtosan terem, mert néha ő is pihen, virágzik, lehullajtja a leveleit.
Tévedés azt hinni, hogy nekünk állandóan virágozni kell. Semmit nem kell. Lehet bármit érezni, bármit gondolni. A fontos az, hogy tudjuk mit kezdjünk vele, ha éppen nem a nirvana állapotaiban leledzünk.

Tovább olvasom

Másképp képzeltem el az életem. Nagy céljaim voltak a külvilágban: pénz, jól fizető állás, lakás, férj, család, kocsi, nyaralások. Ezek jelentették a biztonságot. 
Amikor mindent kipipáltam a fenti listáról, akkor újabb célt kerestem.
Önmegvalósításba, önismeretbe, tanításokba, gyakorlásokba temetkeztem. 

Tovább olvasom

A legértékesebb részünk az, ami képes az igazságot felfogni és szeretni. 
Ha visszaemlékszel az életed nehéz, tragikus eseményeire, akkor fel tudsz fedezni bennük egy-egy pillanatot, amikor valami megváltozott. Megtaláltad a kiutat, másképp döntöttél, segítséget kaptál és a helyzet rendeződött. 
Valójában nem az önszeretet az, amit meg kell megtanulnunk. Azokat az akadályokat kell meglátnunk, amik ennek a természetes folyamatnak az útjába állnak. 

Tovább olvasom

Amikor elkezdtem meditálni megdöbbentő felismerés volt, hogy EGYSZERRE VÁGYOM ÉS UTASÍTOK EL magamtól dolgokat, érzéseket. Vagy görcsösen akarok megtenni, elérni valamit, vagy annyira félek megtenni, hogy az tart vissza az eseményektől, változtatástól.

A ragaszkodás nem csak a jóhoz, de a félelemhez is történik. Igazából mindegy is melyik végletbe mozdulok ki, az eredmény mindkét esetben szenvedés. Megakadályozom az életet. Korlátozom a szabadságomat. Odaláncolom magam emberekhez, eseményekhez, dolgokhoz, gondolatokhoz a róluk kialakított kép és az érzelmeim segítségével.

Tovább olvasom

Az érintésed nem csak az, amit a kezeddel teszel. Az érintésed az, ahogyan a világban létezel. Ez az év folyamatosan arról szól, azt üzeni nekünk, hogy figyeljük meg a cselekedeteinket, tetteinket, kimondott és kimondatlan szavainkat. Ha meg akarod érteni az Univerzum működését, gondolkodj rezgésben és frekvenciában, mondta már Tesla is. Eljutottunk oda, hogy a tudomány beéérte a Buddha tanításait. Az epigenetikai kísérletek csodásan bemutatják, hogyan működik a világunk, hogyan teremtjük meg ugyanazokkal a gondolatokkal, ugyanazokkal az érzelmi mintákkal, lenyomatokkal, ugyanazt az életet és ezzel nem csak arra mutat rá, hogyan éljük szürkén a mindennapjainkat, kelünk fel ugyanazokkal a gondolatokkal, idegeskedünk ugyanazok miatt a dolgok miatt, isszuk minden nap a kedvenc kávénkat a kedvenc bögrénkből, álmodozunk a nagy Ő-ről, de azt is hogy a szamszára és a létkerék miképp jelenik meg emberi létezésünk síkján. 

Tovább olvasom

Nagy felismerés volt az utóbbi időben, hogy mekkora jelentősége van a tiszta szándéknak. Ennek fontosságáról már a Buddha is tanított. Szándékomban áll ebedélni, ezért előkészítem a hozzávalókat, bevásárolok, főzök.
Mi történik olyankor, mikor automatikusak a cselekvések? Amikor robotpilóta üzemmódba kapcsolva cselekszünk?
A SZÁNDÉK MINDIG HAMARABB JELENIK MEG, MINT A CSELEKEDET. Még akkor is, ha tudattalanul történik. De hova vezeti ez az életünket?

Tovább olvasom

Egy ideje már eldöntöttem, hogy minden tettemmel, gondolatommal, kimondott szavammal békés, szeretetteljes és szabad létállapotot teremtek magamban és azáltal magam körül is. Ezért aztán felhagyva a világ dolgaival egy időre karanténba zártam magam 2020. év elején. A mesterem mindig nevet rajtam: “Te mindent hamarabb kezdesz, mint a világ.” Szóval megelőzve a kinti körülményeket, eldöntöttem, hogy ahelyett, hogy visszaülnék egy irodába post-it-eket rendezgetni, megfigyelem miért tart ott az életem ahol, miért nem találom a helyem, miért élek ott, ahol élek, miért nincs időm barátokra, miért kevés a pénzem, miért végeztem azt a munkát, amit valójában nem szeretek, miért élek egyedül.
És nagyon kíváncsi voltam rá, hogy lehet-e munka nélkül, megtakarítások nélkül “nem éhen halni”, és lehet-e “örömben élni”.

Tovább olvasom

Meghallgatunk egy csodálatos előadást, megállunk és megérezzük a nap érintését az arcunkon, mosolygunk, ahogyan a gyermekünk homokvárat épít. Akkor és ott valami történik bennünk. 
Neked mi volt ez a pillanat? Emlékszel?
Aztán a következő percben, fékez egyet a villamos, egy felhő eltakarja a napot, a gyerek szemébe homok megy, elindulunk a munkahelyünkre és már el is felejtettük mindazt, amit átéltünk. 

TOVÁBB OLVASOM

Az irigységben hatalmas lehetőség rejlik, ha pusztán csak megfigyeljük magunkban ezt a jelenséget. A megfigyelés segíti az “én-nélküliség” folyamatának kibontakozását, ami ahhoz szükséges, hogy úgy láthassuk a valóságot, ahogyan az van. 
Az irigység akkor jelenik meg, amikor elhisszük, hogy az a valami nekünk sohasem adatik meg, amikor elhisszük, hogy nem érdemeljük meg, nem vagyunk olyan szerencsések, rossz helyre születtünk, úgysem sikerülhet, ha megkapjuk azt a valamit, akkor rossz emberré, céltalanná válunk. Sokféle tévedés, érzés áll az irigység hátterében, ezért érdemes foglalkozni vele. 

Tovább olvasom