A frissen hullott hó üzenete

A havas táj varázsa a hó szikrázó fehérsége ma bevilágítja az otthonunkat.

Este a hold fénye sokszor olyan erős, hogy fejlámpa nélkül is látunk a sötétben. Ha tiszta az ég, akkor olyan, mintha ezernyi fénylő csillag lesné minden kívánságunkat. De akkor és ott – nem vágyunk semmire. Csak állunk és bámuljuk a világmindenség csodáját, ami visszabámul ránk.

Emlékszem, hogy gyerekkoromban sokszor megágyaztam az íróasztalra, mert a tetőablak alatt volt, csak azért hogy még onnan nézhessem a csillagokat elalvás előtt. Akkor jöttem rá, hogy minden évszakban máshol vannak a kedvenceim. A csillagos eget látva, valahogyan mindig azt éreztem, hogy minden rendben van.

Most hogy leesett a hó, a milliónyi hópehely együttes varázsa ragyog kint és bent. Vágytunk már rá, hogy lássuk a tájat puha hótakaró alatt. Egyszerűen: imádjuk Ez úgy tűnik családi vonás, mert a kutyik önfeledten játszanak benne, mi is hógolyózunk, kergetőzünk, hóembert építünk, sétálunk az erdőben.

Egyéni jellemvonás, hogy én minden kis hópehelyre, fára, mohára, növényre rácsodálkozok és „úristen, de szép” felkiálltásokkal barangolok. Megállok, közelebb lépek, hogy jól megnézhessem, esetleg megérintsem, közben hallgatom a természetet, fényképezek. Ez az a része a kirándulásoknak, amit a kutyik nem tudnak mire vélni, így ha sokáig tart az álldogálás, akkor odajönnek, majd unott arccal tovább is mennek. Ebből tudom, hogy ideje haladni.

Amikor ma reggel kiléptünk az ajtón és elindultunk egy reggeli sétára a kutyikkal, akkor megint azt éreztem, hogy milyen varázslatos helyen élünk. Szerencsés vagyok, hogy itt lehetek és hálás, hogy megtörténhetett. Egész sűrűn találkozom ezzel az érzéssel, Ugyanakkor az igazság velejárója, képes vagyok el is felejteni. Látom, hogy ez a hatalmas hó, ami ráborult a kis ékszerdobozunkra új kihívások elé állít minket. Befagyott kint a víz, amivel mosok és amiből fürdünk. Nem lehet lemenni – feljönni kocsival, így az ivóvizes ballonokat ha arra van szükség, akkor kézben kell felhozni, befagytak lakatok és egyéb olyan dolog, amire vagy nem gondoltunk, vagy nem volt időnk mindenre.

Természetesen minden kihívás megoldódik, ami azért van így, mert a megoldásokat igyekszünk keresni a problémák halmozása helyett. Mesélek egy példát. Elindultunk kb. két hete vásárolni és a hatalmas szélben és esőben ki volt dőlve egy lábon száradt diófa az útra. Az eső szakadt, a szél hidegen fújt, szinte éreztem, hogy a csontomig hatol. Nem viselem jól a hideget… Körülbelül 1 mondat volt, amit beszéltünk a kocsiban. Visszafordultunk, átöltöztünk és elkezdtük feldolgozni a fát, hogy le tudjunk jutni a városba. Reggel 9 helyett, délután 3 óra lett, tettük a dolgunkat és a bevásárlást is elintéztük.

Ehhez hozzátartozik, hogy nem vagyunk még teljesen önellátók, nincs kút, nincs teljesen kiépített vízgyűjtőrendszer, tavaly tavasszal költöztünk ki, mi építettük a házunkat, mellette termeltünk, így volt krumpli, hagyma, csicsóka, borsó, bab, cékla, van még lekvár, befőtt, sütjük a kenyeret, stb., de lejárunk a városba, közkútról hozzuk még az ívóvizet és dolgozunk.

Egyenlőre nomád életet élünk, de egyensúlyra és hosszú távú megoldásokra törekszünk. Egy olyan életet álmodtunk, ahol harmónia van. Növények, állatok, emberek élnek együtt, felelősség- és szeretetteljes, kapcsolat alapú állattartással és a visszaforgatással. Használjuk, amit ad a természet, de vissza is adunk neki.

Napról napra kezdjük megismerni itt a földet és tájat, ami otthont ad nekünk. Lépésenként haladunk, hiszen dolgozunk és közen alakítjuk ki azt az életteret, ami az álmaink otthona. A föld, amit kaptunk ehhez ajándék, amivel igyekszünk tisztelettel állni.

Fontos tanítás volt nekem, hogy igyekezzek megélni minden pillanatot, ami örömmel tölti el a szívemet és túllépjek a kihívásokon, amit tartogat mindeközben az élet. Végül én is megértettem, hogy csak így lehet.

A végleteken érdemes túllépni bármilyen erősen is kötnek régi érzések, gondolatok és bármily kedves és idilli is a rózsaszín világban üldögélni.

A tanúság pedig:

Nem vagy mindenki mellé való! Van valahol a világon valaki, akit melléd rendelt az ég. Ha megtaláltad, akkor hallgass a szívedre, légy bátor: szeresd és engedd, hogy viszont szeressen! Lépj túl a belső drámákon, ezen dolgozz!, mert ha szereted, akkor azt érdemlitek, hogy boldogok legyetek!

Nem mindenféle munka illik hozzád. Egyszerűen felesleges belepaszíroznod magad mindenféle munkakörbe, munkahelyre, ami nem a te világod. Ideig-óráig működik, a pénz nagy úr, a megszokás kényelmes, de hosszú távon elfárad benne a lélek és egyre inkább veszik el az életöröm. Ismerd meg, hogy mik az erősségeid, mi okoz örömet és ajándékozd a tudásod, lelkesedésed egy olyan munkának, ami feltölt téged is. Ha boldog vagy, akkor a családod is az lesz.

Nem minden környezet lesz olyan, amiben igazán otthon érzed magad.

Mindig az erdőben, réteken éreztem magam otthon. Gyerekként imádtam, hogy van kertünk, lehet borsót fejteni, rendbe tenni a kertet. A budapesti lakásban élve hajnal 5-kor már futottam Sunnyval, hogy aznap is legyen időm kint lenni, élvezni az erdő illatát, látni a felkelő nap fényét, hallgatni a csendet és a madarak énekét. A vágy szerencsére erősebb volt a szívemben a természet felé és ez segített egy olyan élet felé, amiben otthon lehetek.

De a legfontosabb talán az, hogy megtaláld önmagad! Azt, aki valójában vagy. Megismerd mi lakik a lelkedben, gondolataidban, vágyaidban és tudd megkülönböztetni az igazat a hamistól. Ha pedig nem tudod, akkor legyél nyitott rá, hogy elgondolkozz rajta, ha mások segítenek benne, hogy visszakerülj a középpontodba.

Szeretettel mára!