A tetovált lány 2. rész – az élet virága

– Gyönyörű ez a medál.
– Köszönöm. A hugomtól kaptam születésnapomra.
– Ez az élet virága, igaz?
– Igen. Egy olyan geometriai mintát követ, amiben feltárul az egész univerzum titka. Megmutatja, hogy mind egyek vagyunk és elválaszthatatlan egységet követünk.
– És ezt szeretnéd a hátadra tetováltatni?
– Igen.

Kiléptem a szikrázó napsütésbe. Arra gondoltam sétálok még egyet, ebben a jó időben. Nem néztem az emberek szemébe.
Akkor tudatosult bennem, hogy mindig lehajtom a fejem. Vajon miért nem emelem fel a tekintetem?

“Nem szeretném, hogy lássanak. “- hallottam saját belső hangomat.

De ugyanabban a pillanatban eszembe jutott a hétvégi buli, amikor a színpadon táncoltam, sikongattam, a piros magassarkúm és miniszoknyám pedig mindent elkövetett, hogy magára vonja az összes figyelmet. Akkor és ott nem értettem magamat.

Megálltam. Hirtelen fáradtságot éreztem, hiszen egyszerre igyekeztem elbújni a világ elől és közben megmutatni magamat.

Egy belső vágy változásra hívott, így megemeltem a fejem.

“Mostantól ez lesz az új énem.” – határoztam el magam és újult erővel továbbsétáltam. Észrevettem milyen csodás épületek vesznek körbe, mennyi szín, mennyi forma. A járda szürkesége után, igazi színkavalkád.

Attól a naptól kezdve befelé is figyeltem.

Kerestem a beszélgetésekben a szemkontaktust és a kapcsolatot éppen úgy önmagamhoz, mint másokhoz. A félelemek lassan köddé váltak, én pedig egyre inkább azt éreztem, hogy élek. Létezem. Megjelent a belső stabilitás. Egyre több boldogságos érzés volt a testemben és a gondolatok is ezt tükrözték a fejemben.

Ehhez a belső békéhez és örömhöz csatlakozott később a világ körülöttem.

Erre hívlak téged is.
Az élet virága ezt az egységet tükrözi. Ha én fájdalmat sugárzom a világba, akkor a körülöttem lévők ezt fogják érezni. Ha viszont örömet, akkor azt.

Ez egy fontos kérdés most: ki akarsz lenni?

Légy saját magad fénye. (Kattints ide.)- így tanította a Buddha. Ő is csak ember volt, ahogyan mi.

Változtass és megváltozik a világ is.

Szeretettel,
Mona