„A zen előtt a hegyek hegyek voltak, s a fák fák.
A zen alatt a hegyek a szellemek trónusai voltak, s a fák a bölcsesség hangjai.
A zen után a hegyek hegyek voltak, s a fák, fák.”
Egészen addig, amíg követjük a szívünk hangját, hűek vagyunk igaz természetünhöz, van egy bizonyos nyugalom az életünkben. Egészen addig, amíg tudjuk, hogy egy almafa magból lettünk, ezért almafa lesz a gyökerünk, törzsünk, leveleink, termésünk: a helyünkön vagyunk. A saját utunkon lépkedünk.
A tévelygések akkor kezdődnek, mikor körtefaként vágyunk élni. Nem tudjuk kik vagyunk. Látjuk, hogy más milyen gazdag, sikeres, békés, kreatív természet, … és elkezdjük utánozni, megpróbáljuk igaz természetünk magunk mögött hagyni.
Letagadjuk a szüleinket, múltunkat, jelenünket, hogy új, szebb jövőt építsünk, kitörjünk.
Sikerülhet?
Ahelyett, hogy az integráció felé tartanánk, szembesülnénk a korábbi döntéseink következményeivel (ok-okozat, karma törvényei, általános életigazságok), „istenként” vágyunk élni, beleszólva a rendszerbe, átformálva a saját szemünkre.
Ahelyett, hogy a hozzáállásunk változna, a külvilágot alakítjuk kedvünkre, örömünkre.
Találkozni a családi, történelmi, generációs sorsokkal azt jelenti, hogy metszük a fát, gyomlálunk, erősítjük a gyökereket.
Ezáltal az almafa bőséges termést hoz, növekszik, fejlődik, meghálálja a törődést. Lesz, aki akárhányszor csak elmegy mellette, megáll, megcsodálja, hálás érte.
Ők azok az emberek, akik igaz barátok lesznek, látják a forma mögötti lényeget. Nem azt fogják figyelni, hogy a körte termését drágábban lehetne eladni.
Ott veszik el az emberi lélek, mikor másnak akar mutatkozni, mint aki.
Elnyomja önmaga fényét, mert beleszeret és vágyik mások fényére. Tévesen szabadságot keres egy új keretbe zárva.
A világon nem lehet mindenki Buddha, Joe Dispenza, Simon Sinek, agysebész, …
A világ azoknak a bátor lelkeknek az otthona, akik megtalálják önmagukat a teljes rendszerbe. Ha már tudják, hogy almafák, akkor abban növekeszenek tovább.
Kitűznek célokat, mennek feléjük, haladnak az úton, melyet megleltek. Az emberi értékeket nem adják fel. Képesek a türelemre, együttérzésre, elfogadásra, szeretetre.
Hoznak kompromisszumokat, ha szükséges, de ezt is a szívükkel összhangban teszik, így nem keserédes az élet, csupán léteznek tudatos döntések.
Ezek az emberek néha elesnek, de mindig felállnak.
Időről-időre lehet eltévednek, de mindig visszatérnek.
Így érkezhet el a pillanat, az érzés: megérkeztünk.
Az ég és a föld összeér. Ismerjük a gyökereink, a falevelek beszívják a nap fényét, a törzs közvetít, áramoltat. Teljessé válik az élet.
Milyen mag él benned?
Tudod ki vagy?
Érdekelnek a válaszok, amiket csak te tudhatsz?
Jelentkezz! EGYÉNI KONZULTÁCIÓ Időpontok és érdeklődés itt.
Várlak szeretettel,
Mona
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!