Az igaz ember hitből él

„Egy utazó szerzetes talált egyszer egy drágakövet, és megtartotta. Másnap egy másik utazóval találkozott, s amikor a szerzetes kinyitotta tarisznyáját, hogy megossza a vándorral szerény vacsoráját, az meglátta a kincset a tarisznya mélyén, s megkérte a szerzetest, hogy adja oda neki. A szerzetes készségesen neki adta. A vándor tovább indult, s nagyon örült a váratlan ajándéknak, amely elegendő volt arra, hogy egész hátralévő életére kényelmet és gazdagságot biztosítson magának. Néhány nappal később azonban visszatért, és a szerzetest kereste. Megtalálta, visszaadta neki a követ, és így szólt hozzá könyörögve: Most arra kérlek, adj nekem valami sokkal értékesebbet, mint ez a kő. Azt add nekem, ami arra indított téged, hogy ezt nekem add.” – Anthony de Mello

Vajon nem erre vágyunk-e mindannyian? Arra a hitre, bizalomra, ami azokat az embereket jellemzi, akiknek ha a szemébe nézünk valahogy béke lesz. Tér. Biztonság. Csend. Szeretet. Olyan emberek, akik nem félnek adni, nem válogatnak, nem nézik milyen ruha van rajtunk, mit tettünk fél éve. Ők az istenit látják bennünk mindig és mindenkor. 
Ezért mikor a közelükben vagyunk, a pillanatok törtrészére mi magunk is elhisszük, hogy rendben vagyunk. Hogy szerethetőek vagyunk. Hogy biztonságban vagyunk. 
A jó hír az, hogy ma már nagyon sok technika áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy kilássunk önmagunk kicsinységéből, képesek legyünk szélesebb perspektívában gondolkodni, az életet megtapasztalható valóságként értelmezni, hozzáállást váltani és szelíd életet élni.   

Érinthetetlenné válni

Amint az önismeret útjára lépünk és ismerjük meg egyre inkább saját működési rutinjainkat, gondolatainkat, érzéseinket hirtelen nagyon csalódottak lehetünk. Az önmagunkról kialakított kép nem szokott egyezni azzal, akik valójában vagyunk, így a különbözőséget kudarcként élhetjük meg. A feladatunk és felelősségünk viszont az, hogy egyre közelebb kerülhessen ez a két kép egymáshoz. Minél több információ birtokába jutunk saját magunkkal kapcsolatosan, annál hitelesebbé is válunk életünkben is. Nem lesz mit titkolnunk, rejtegetnünk. Megismerjük önmagunk legsötétebbnek hitt oldalait, aminek az elfogadása azt eredményezi, hogy mindenki másra is nagyobb szeretettel, elfogadással tudunk rátekinteni. Minél több illúziónk törik össze, annál tágasabb lesz a világ, tele lehetőségekkel, hittel, bizalommal és a hiányok, tragédiák helyett, annál több lesz benne a figyelem, elfogadás, szeretet.  

Gyakorolj, a többi jön magától

1. A legegyszerűbb, ha a megfigyeléssel kezdjük, hiszen ez mindennek az alapja.
Kezdd el figyelni, hogyan gondolkodsz. Írj fel 4 dolgot amit gondolsz magadról és kezd el megfigyelni, hogyan és mikor jelentkezik ez az életedben és milyen hatással bír. (KÉRD A 4 LÉPÉS A BÖLCSESSÉG AJÁNDÉKOT)
2. Minden nap találj alkalmat többször arra, hogy megállj egy pillanatra. Behunyd a szemed, vegyél pár mély levegőt, megérezd a napfényt az arcodon, meghalld a madarak hangját. (OLVASD EL A TUDATOS JELENLÉT AJÁNDÉKÁT)
3. Adj hálát minden este. Lefekvéskor emlékezz vissza arra, hogy miért vagy hálás ma. Akár le is írhatod. Lehet ez bármilyen aprónak is tűnő dolog. 

Ha szeretnél továbbhaladni ezen az úton és személyes segítségre van szükséged, akkor JELENTKEZZ. Várlak szerettel EGYÉNI KONZULTÁCIÓS ALKALMAIMON.

Szépeket mára is,
Mona