Egy ideje már eldöntöttem, hogy minden tettemmel, gondolatommal, kimondott szavammal békés, szeretetteljes és szabad létállapotot teremtek magamban és azáltal magam körül is. Ezért aztán felhagyva a világ dolgaival egy időre karanténba zártam magam 2020. év elején. A mesterem mindig nevet rajtam: “Te mindent hamarabb kezdesz, mint a világ.” Szóval megelőzve a kinti körülményeket, eldöntöttem, hogy ahelyett, hogy visszaülnék egy irodába post-it-eket rendezgetni, megfigyelem miért tart ott az életem ahol, miért nem találom a helyem, miért élek ott, ahol élek, miért nincs időm barátokra, miért kevés a pénzem, miért végeztem azt a munkát, amit valójában nem szeretek, miért élek egyedül.
És nagyon kíváncsi voltam rá, hogy lehet-e munka nélkül, megtakarítások nélkül “nem éhen halni”, és lehet-e “örömben élni”.

Talán a legfontosabb, az a piciny szikra, ami kigyullad a szívben. Ami emlékeztet arra, hogy lehetne másképp, ami vágyik arra, hogy a változás elinduljon.
Év elején a napjaim nagy része meditációkkal és gyakorlatokkal telt. Voltak kétségeim, de erősebb volt a vágy bennem. És valahogy mindig érkezett valami olyan csoda az életembe, ami erőt adott és továbbvitt. Rájöttem, hogy vannak, akik csodálattal nézik, amit teszek. Érdekesnek találják, meghallgatnak, megnyílnak és elmesélik a saját történetüket, segítenek, támogatnak és hisznek bennem.
Azt vettem észre, hogy mindenre van időm: kreatív dolgokra, barátokra, naplementét nézni és olyan dolgokkal foglalkozni, amiket értékesnek tartok, amik örömet okoznak.
Ahogy teltek a hónapok egyre több felismerés érkezett hogyan zárom el magam a lehetőségektől, az emberektől, hogy milyen félelmek, hitrendszerek tartanak vissza, hogy azt az életet éljem, amit szeretnék.

Elkezdtem egyszerre működtetni a folyamatokat belül és kívül.

Korábban állandóan a múlt eseményeiből felállított következtetések miatt aggódtam a jövőn, folyton bűntudat és kétségek gyötörtek, hogy mit szabad és mit nem, hogyan illek a társadalomba, hogyan feleljek meg a saját és az önmagam számára előírt normáknak, elvárásoknak. Görcsösen akartam tartozni olyan emberekhez, munkahelyekhez, csoportokhoz, ahol valójában nem éreztem magam otthon, csak csináltam mert kell a pénz, mert mások is így tesznek, és mert élt bennem a nézet, hogy értéktelen vagyok, ha nem tudok ezt és azt felmutatni az életemben.


Elkezdtem a meditációs párnán megélt tapasztalatokat átültetni a mindennapokba, figyelni és egyre tudatosabban cselekedni. Elkezdtem cserélgetni. Ha már felismertem, hogy nem akarok tovább az az ember lenni, aki csak azért dolgozik, hogy kifizethesse a lakbért és eléldegeljen takaréklángon, aki ki akarok lenni helyette? Mit csinált az, aki takaréklángon élt? És mit szeretnék én ezek helyett? Hogyan szeretnék élni, milyen döntéseket hozni, hogyan beszélni, mivel foglalkozni, milyen érzéseket szeretnék élni? És a legfontosabb, mit vagyok hajlandó tenni ezért?


A bennünk élő szeretet egy örök folyam és vele együtt mozdulni igazi művészet.

Bármikor ott a lehetőség, hogy kapcsolódjunk hozzá. Amiért én nem tettem, az az volt, hogy féltem elveszítek valamit kívül. Olyan dolgokat, amiket valójában sohasem birtokoltam, csak elhittem, hogy az enyém.
De a világ ettől sokkal szentebb, sokkal tisztább. Minden mindennel összefügg és csodálatos egységben működik, egyetlen felesleges mozdulat, érzés, gondolat, tett sem keletkezik. Minden okkal történik.

Ennek az egységnek vagyunk a részei és a döntés ott van a kezünkben, hogy mit kezdünk vele. Kapcsolódunk a lehetőségekhez, és új jövőt teremtünk, eljutunk a szabadság és a feltétel nélküli szeretet legmagasabb állapotaiba, vagy el sem indulunk ezen az úton.

Folyamatos tanulás, gyakorlás ez nekem is.

De ha egyszer már lángra lobbant az a belső tűz, akkor a fény mutatja az utat és minél inkább tápláljuk, annál tisztábban rajzolódnak ki a következő lépések.
Én azt az utat választottam, hogy a szívem hangját követem, megújulok és boldog, szabad, szeretetteljes állapotokat választok. És azt választottam, hogy ebben segítek azoknak, akik hozzám fordulnak, hogy ők is megtalálhassák magukban a fényt, a békét, szabadságot és ne tegyék függővé a boldogságot senkitől és semmitől.


Készítettem neked egy listát, hogy mi kell hozzá, hogy szabadabb életet élhess.
1. Kérdezd meg magadtól: Ott van bennem a vágy erre az életre? A boldogságra? A szabadságra? Az örömre? 
2. Legyen róla információd és gyakorlataid, amik utat mutanak. 
3. Gyakorolj – először célszerű körülmények között, pl.: éld át a szeretet, szabadság, szerelem létállapotát meditációban. Tanítsd meg a testednek az új működést, hogy az váljon rutinná. 
4. Vidd ki a tudást a hétköznapi életbe és használd. 
5. Vedd körül magad olyan emberekkel, akik hasonlóképp gondolkodnak, hasonló célok motiválják őket, hogy mikor feladnád, akkor emlékeztessenek.

SZÍVBŐL. SZERETETTEL. MAGAMÉRT. 
3 hónapos online mentoring program. 
Részletek ITT.

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük