Az életnek értelmet csak a szeretet adhat. Szeretni és befogadni a szeretetet. Amennyiben a szeretet magja termékeny talajba hull, ott hamarosan a legfényesebb virág és legmámorosabb gyümölcs terem. 

Mi teszi termékennyé a talajt?
A száraz földben alig élnek meg a növények. A perzselő nap kiszívja erejüket. A termékeny talajt minden esetben a jelen pillanat megélése szolgálja. Még a legkiábrándítóbb, legfájdalmasabb helyzetekben is ott lehet az a pillanat, amikor átfordul a hozzáállásunk a külső történésekhez és saját démonjainkhoz (bánat, kétségbeesés, magány, düh, …).

Az elme kering.
Csapong.
Történeteket kreál. Magyarázza az igazát. Védi magát. 
Az ember fut a történetekkel, melyek tele vannak érzelmi energiákkal. 
Egy idő után felismerjük, hogy milyen nehéz, fárasztó is ez.
Nem találjuk önmagunk.
Nem találjuk a boldogságot.


A boldogság ok nélküli, a boldogtalanságnak viszont oka van!  

Hogyan találjuk meg önmagunkat? 
Hogyan leljük meg az élet apró örömeit? 
Hogyan elégedjünk meg és fogadjuk el azt, ami van? 
Hogyan integrálódik a szenvedés értékes tudássá? 


De hiszen te is tudod. 🙂 Bizonyára megtörtént már veled is rengetegszer. Esetleg nem volt tudatos.
De volt egy pillanat, amikor megváltozott minden. 
Benned. 
A hozzáállásod új kaput nyitott. 
Egyszerűen csak másképp kezdted szemlélni a dolgokat. 


Ez lesz a kulcs a szeretet mélyebb rétegeihez. 
Ez a kulcs az örömteli élethez. 
Ez mindig ott van benned!


Mit teszel, ha úgy érzed bánt a világ, nem értenek meg, nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretnéd és elképzelted?
Hetekig aggódsz, pörög a történéseken?
Mit mutatsz, mit adsz olyankor a körülötted élőknek?

Bátorság kell újra és újra felállni.
Bízalom és hit kell továbbmenni.
Nyitottság, hogy kívülről tudj ráismerni önmagadra.


A vipassana meditáció jelentése: azt látni, ami van. Emberként lehetőségünk van nem csak meglátni a valóságot, de tanulni, fejlődni, megváltoztatni a hozzáállásunkat a külvilághoz, a belső világunkhoz.

A tapasztalatok bölcsességgé érnek és megérthetjük, hogy soha nem az elesés pillanatai a fontosak. Nem is azok, amiket tanultunk belőlük. 

Egyszerűen az az érték, hogy élsz. 
Lélegzel.
Tapasztalsz.
Átölelheted, akit szeretsz.
Szerethetsz. 
Viszont szeretnek.

Nem tűnik soknak. 
Nem tűnik nagy dolognak. 
De ha figyelsz – észreveszed – az életnek értelmet csak a szeretet adhat.
 

 
Mona

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük