Ráébredni igaz természetedre a lehetőséged

AMIKOR ELTERVEZZÜK A DOLGOKAT
Szerettem, ha minden a tervek szerint alakult.
Azt is, hogy megtervezhettem a jövőmet, párkapcsolatomat, üzleti vállalkozásomat, … Imádtam ezzel foglalatoskodni, elképzelni, vizualizálni, tenni a céljaimért, küzdeni és egy jövőbe vetített képbe élni az életem. Azért élni, hogy megvalósuljanak az álmai, vagy újra átélhessem azokat az érzéseket, amiket a meditációs gyakorlások alatt megtapasztalhattam. És közben vártam, hogy minden valóra is váljon az életemben fizikai síkon.
Egy időben a „külső életemet” terveztem (jól fizető munka, szép ruhák, házasság, ház, kutya, …), később a „belső életemet” terveztem (békés tudatállapot, szeretet, együttérzés, …).

Szenvedtem, amikor nem történtek meg a várt elképzelések. Hibáztattam magamat, kerestem mit csinálok rosszul, hova kell még fejlődnöm, mit kell még tennem, engem miért nem hív kedvesének egy férfi sem, miért nem megy a vállalkozásom úgy ahogyan szeretném, mi mindent kell még „megdolgoznom magamban”, mit kell még megtanulnom, ..
Ugye még olvasni is fárasztó. (:
Ebben élni is az volt.

Neked ismerős?
Csalódást és tehetetlenséget éreztem, Minden alkalommal egyre jobban megviselt. Állandóan összetört a szívem. Minél jobban akartam jobban lenni, annál mélyebben voltam. Minél jobban akartam függetlenné válni, annál inkább éreztem a bezártságot, kötöttséget, egymásra utaltságot.
Mondhatom, hogy semmi nem a tervek szerint alakult. Vagy mégis? 🙂

AZ ÉLET RUGALMATLANNÁ VÁLIK, HA ELTERVEZED HOGYAN KELLENE TÖRTÉNNIE A DOLGOKNAK.

Ez a rugalmatlanság, állandó maximalizmus mégis olyan csodákat tartogatott, amik megtörténhettek az életemben. Csodának azokat a váratlan eseményeket hívom, amik egyszerűen csak ott voltak. Nem vártam, nem kerestem őket, nem teremtettem tudatosan. Inkább azt mondanám, hogy talán mindvégig része volt az életemnek, csak nem vettem észre.

MI VEZET KI A ZAVARODOTTSÁGBÓL?

Nem kell lemondani a világi életről. Semmiről nem kell lemondani. Lehetnek érzések, lehetnek anyagi javak, tervek, vágyak, lehetsz vállalatvezető, kertész, házas, anya, lehet autód, úszómedencéd, sírhatsz, nevethetsz, bármilyen tapasztalást megélhetsz.

A kettősség megtapasztalása nélkül nem létezik az egység megtapasztalása sem, de amint visszatérsz az Önvalóhoz, a Szeretethez, a Létezés hatalmasságához, akkor a hétköznapi dolgokban meg fogod találni a rendkívüliséget.
Nem keresed tovább az üres ígéreteket, felesleges cselekedeteket, játszmákat.
Nem zavarja meg a békét „a dolgoknak nem így kellene lennie” elvárás a világgal, önmagaddal, párkapcsolattal, munkával, nyaralással, pénzzel, … szemben.

Az új helyzetek új lehetőségeket teremtenek és mindezt frissességgel járja át az életet.
Életszerelemnek hívom. A pillanat varázsa.
Ez egy tartalmas élet, tele váratlan csodákkal, amikben néha felkavarodik a tó mélye és ezernyi buborék kerül a felszínre. Észre fogod venni ezeket.
A közeli kapcsolataid, szerelmed megjelenítik majd neked.
Felmerül egy gondolat, ami összezavarhat, egy érzés, ami magával sodorhat.
Neked elég ezeket megfigyelned, mert amint a buborékok elérik a felszínt: elcsendesednek.