A lelkünket nem érdekli az épp aktuális boldogság-ideálnak való megfelelés, bármennyire gyönyörűséges legyen is.
Az örömünk, fájdalmaink, bánatunk, szenvedélyünk, mind-mind végtelenül értékes és soha nem hiba vagy kijavítani való dolog.
Általuk felismerhető az automatikus reakciók sora, miképpen egy szivárvány megjelenése az égen is sok tényező függvénye.
Hasonló szisztéma szerint talál meg egy-egy gondolat, érzelmi minta, ami szerint cselekszünk és következményeket teremtünk.
Amint kilépünk abból, hogy az életet a saját igazságaink fátylán keresztül akarjuk önmagunk számára megformálni, olyan, mintha visszalépnénk abba a mederbe, ami mindig is ott volt, csak mi ugráltunk ki belőle.
Ilyenkor úgy érezhetjük, hogy a dolgok is haladnak és mi is haladunk.
Szeretettel,
Mona
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!