Tudattalan késztetésektől a helyes éberségig

Steven Wolinsky a következő példával szemlélteti az ítéletmentességet.

Tegyük fel, hogy reggel amikor kimegyünk az autónkhoz, annak be van törve a szélvédője. Amikor ezt észrevesszük sokféle gondolat futhat át az agyunkon, hogy mi is történt éppen. A szomszéd betörte, jég esett éjszaka, egy faág letört, …
Sokféle képzet lehet, de hogy valójában mi történt azt nem tudjuk, sokszor semmi köze a valósághoz.

A feltételezések közül azt fogjuk választani, amit a legvalószínűbbnek tartunk, a leginkább megszokott a számunkra vagy az érzelmi energiánkkal éppen összhangban van.

Ezektől függően hibáztatunk vagy állítunk fel egy valóságosabb képet.

Amennyiben abban a pillanatban nem a helyes éberséget gyakoroljuk, hogy tiszta információkhoz juthassunk, kizárólag a múlt emléknyomaira fogunk hagyatkozni.

Annak érdekében, hogy megfigyelhessük a tudat állandó mozgását, az ok-okozati összefüggésekben feltárulkozó jelenségek sorozatát, érdemes rendszeresen ülőmeditációs gyakorlatokat végezni. Idővel észre tudjuk venni, hogyan keletkezik egy gondolat, az hogyan hat vissza a testre és hoz létre kellemes, kellemetlen, semleges tudatállapotokat, illetve ezekhez hogyan társulnak és kapcsolódnak az érzelmi energiák.

A legegyszerűbb napközbeni gyakorlat a légzésfigyelés. Nap közben többször tartsunk pár perces szünetet, amikor figyelmünket a légzés folyamatának szenteljük.
Ennek segítségével megélhetjük a jelenlétélményt, ami energetizál, felszabadít, örömteljes, hiszen abban vagyunk, ami van, mindenféle beavatkozás, ítélkezés, múlt és jövő nélkül.

Tudatában kell lennünk, az elme ítélkező, szelektáló, rangsoroló természetének. Amennyiben megismerjük és engedjük, hogy tegye a dolgát, a gyakorlás és a megfigyelések tapasztalatai révén képessé válunk a helyes éberség útján saját döntéseket hozni.

A változást önmagunkon belül teremtjük. Olvass róla bővebben ITT.

Szeretettel,
Mona