300 évig a tudomány azt mondta nekünk, hogy a földtől, testünktől, egymástól elkülönülten létezünk. Az elkülönülés és konfliktus gondolata pedig mélyen bevésődött az életünkbe, társadalomba, gazdaságba, vállalatokba, orvosi modellbe. A Buddha a legmélyebb szintén megértette és úgy tanította, hogy a nem tudás, a múlandóság természetének nem értése és vakon tett reakcióink, a jelen pillanat figyelmen kívül hagyásának következménye az elkülönültség, ugyanakkor minden férfi és nő saját gyógyulásának és saját sorsának kovácsa.
A kvantumszemlélet mára beérte a Buddha tanításait és megjelent az új tudományos nézőpont, miszerint mélyen kapcsolódunk a testünkhöz, földhöz és egymáshoz és a természet alapvető modellje az együttműködésen alapszik. A világ, amit ismerünk: tükörkép, ami alapján megválaszoljuk ki vagyunk.
Egyetértesz vele, hogy amikor elmész a kedvenc kávézódba, ahol választhatsz hosszú, rövid, koffeines, dupla, koffeinmentes, mandulás, rizsteljes, teljszínhabos és mindenféle kávé közül, akkor ezzel az egyszerű választásoddal máris megjelensz valakiként a világban?
Te vagy, aki „mindig karamellás lattét” iszik. Ha nem tudod ki vagy, a környezetedben tett döntéseid, akkor is támpontokkal szolgálnak: az öltözködési stílusod, a végzettséged, a kávéd, a házad, a kocsid, a munkád meghatároz téged. Vagy mégsem? Van egy pillanat az életünkben, amikor teljesen tisztában vagyunk vele, hogy hatalmas szakadék van aközött, ami körülvesz minket kívül és aközött, akik vagyunk belül.
Nőként szerepek sokaságát viseljük, de vajon örömünket leljük benne? Tudatosan választottuk magunknak? Mennyire érezzük magunkat elkülönülve önmagunktól, testünktől, érzéseinktől, boldogságtól? Tudjuk kik vagyunk? Tudjuk, hogy kik akarunk lenni?
Ahhoz, hogy a kik akarunk lenni kérdésig eljussunk, először meg kell határoznunk, hogy jelenleg kinek is hisszük magunkat. Milyen gondolatok kavarognak a fejünkben. Milyen érzéseket hordozunk napközben. Milyen rutinok alapján működtetjük az életünket.
Egyetértesz vele, hogy ha ugyanazok a gondolataid, ugyanazok az érzéseid, akkor ugyanazok a választásaid is? Egyetértesz vele, hogy ugyanazokat a szokásokat ismételgetve, ugyanabba a kávézóba betérve, mindig ugyanazok közül a kávék közül tudsz csak választani? Egyetértesz vele, hogy így nem tud csökkenni a szakadék a külső világod és a belső világod között?
Amint belelépsz a változás folyójába, elkezded megismerni magadat, érzéseidet, gondolataidat, automatikus cselekedeteidet, elkezd csökkenni a rés és egyszer csak összeér.
A beavatáson átesett nő nem kényszerít senki arra: „vàltozz meg”. Nem kergeti a népszerű illúziókat, hogyan kellene kinézni, hogyan kellene viselkedni, miket kellene érezni. Nem vàr sajàt életének beteljesülésére, nem vàr màsok jóvàhagyàsàra, nem vár megbocsátásra, nem tartogatja a haragot, fájdalmat saját testében.
A beavatáson átesett nő szünet nélkül, teljes odaadàsban él. Minden egyes nap gyakorolja szíve megnyitàsàt azzal a tiszta szàndékkal, hogy elfogadja az élet vàltozàsàt. A beavatáson átesett nő olyan férfit választ maga mellé, aki megkérdőjelezhetetlen szerelmével ostromolja szíved, s kétely nélkül magának akarja. Ha a férfi nem így tesz és őt ez bosszantja, elvárásokat támaszt, értéktelennek érzi magát, akkor felismeri, hogy saját hálójában vergődik és hibáztatás helyett időt teremt önmaga és a szíve megnyitása számára.
A beavatáson átesett nő reakciók helyetti az akció lehetőségével él. A kreativitàst használja a környezet vàltozàsaira. Nem zárja magát egy-egy gondolat, megszokott viselkedésmód közé, hanem kapcsolódik a végtelen lehetőségek teréhez. A beavatáson átesett nő tudja, hogy nem csak saját életét kell megbecsülnie, hanem minden élet szent, mert ugyanaz az élet lüktet a felhők játékában, mint a gyermeke tekintetében.
A hosszú beavatàson àtesett nő legnagyobb csodàja,
hogy nem szakítja meg a felszíni vilàgban élt életét: szereti kedvesét, gyermeket szül és nevel, odafigyel a művészetre, főz, fest, ezért vagy azért harcol, eltemeti a halottakat, elvégez minden feladatot, miközben a lelki mélységekbe vezető önàtadàs útjàt jàrja.
Gyakran vonzódik két irànyba; valami hívja, hogy felüljön egy sziklaszirtre, tàncoljon, érezze ahogyan a szél a hajàba kap, vagy a lenyugvó nap felé szàguldjon autójàval, mégsem teszi ezt folyamatosan. Egyensúlyt tart fent. A vilàgban marad, nem vonul ki belőle, hanem engedi hogy szellem àtjàrja a teljes életét. Megéli a teljesség pillanatait a szerelemben, gyereknevelésben, munkàban éppúgy, mint a madarak énekében, az eső illatàban.
Arra hívlak, hogy legyen az életed a saját beavatásod.
Építsd fel az önszeretetet, tanítsd meg a testnek érezni az új jövőt és teremtsd meg azt a nőt, akinek a hangját minden nap hallod és akinek a szívdobbanása egyszerre lüktet saját szíved ritmusával.
Szeretettel mára,
Mona
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!