Te is harcolsz az érzelmekkel?

Amikor elkezdjük megfigyelni a működési mechanizmusainkat, egy idő után felismerjük, hogy folyamatos harcban állunk önmagunkkal. A fejünkben suttogó kis hangok azt üzenik nekünk, hogy „ezt így nem lehet”, „ezt nem érezheted”, „ezt nem teheted”. 
Volt már olyan, hogy szerelmes voltál, de belül folyamatosan azon vívódtál, hogyan is lehetsz? Hiszen ő nem is téged szeret. Hiszen nem vagytok egymás mellé valók. 
Ismerős az, amikor ráébredtél, hogy gyűlölöd a saját gyerekedet / apukádat, hogy megszületett egy gondolat, hogy jobb lenne nélküle? Vajon hogyan érezted magad utána?  

Vajon tudatában vagyunk annak, hogy mit érzünk? Megengedjük magunknak az érzéseket vagy elfojtásokban élünk? 

A valóság az, hogy nem tudunk róluk, így automatikusan bezárjuk őket. Egészsen addig, amíg valami annyira el nem borzaszt minket, hogy már nem bírjuk elviselni a gondolatot. Amikor már ott lüktet a halántékunkban, nem tudunk aludni és úgy érezzük, hogy megőrülünk saját magunktól és a fájdalomtól.

Amint elkezded megfigyelni az érzéseket rá fogsz döbbenni, hogy ugyanolyan jogon születnek és léteznek bennünk, mint ahogyan elred az eső. 

Amikor folyamatosan elfojtunk a testünk elnehezedik, ellustul, energiátlanok leszünk, elfogy a motivációnk, csökken a lelkesedésünk. Ahhoz hogy felszabadíthassuk magunkat tudatára kell ébrednünk a bennünk zajló folyamatra, vagyis meg kell figyelnünk. Ha figyeljük, akkor már teret is adtunk nekik. És ahogyan az eső is abbamarad – az érzelem is távozik.

 Az érzelemmunka nagyon hatékonyan működik hiszen 1-1 érzelmemhez rengeteg gondolat is tartozik, és mihelyt az érzelem átélődik, integrálódik, a hozzá tarsuló gondolatok is távoznak. Ezaáltal könnyebb lesz a test és az elme is, hiszen az ok, amiért jelentkeztek megszűnt. 

A megadás állapota az, amikor már nincsenek erőteljes érzelmeink egy adott dolgogal kapcsoaltban, ha valami megtörténik rendben van és ha nem történik meg az is rendben van.

Ez pedig egy csodálatos dolog, mert belső csend és szabadság állapotába vezet. Élvezhetünk bármit, ugyanakkor tudatában vagyunk, hogy a boldogásunkhoz nincs rájuk szükségünk. 
A Buddha több mint kétezer évvel ezelőtt megfigyelte, hogy minden emberi szenvedés alapja a vágy és a kötődés. Az elengedés célja tehát, hogy ne a megszokott programok irányítsanak minket és szabadon kiteljesedhessünk. Ahogyan Jézus Krisztus is tanította: 

„A világban lenni, de nem a világé lenni.”.

Szeretettel,
Mona