Tévedés azt hinni, hogy a haragot ki kell tombolni

Tévedés azt hinni, hogy a haragot, gyűlöletet vagy bármiféle negatív érzelmet ki kell tombolni. Hogy ordítani kell, párnát püfölni, kiabálni, csapkodni. Gondolj csak bele, hogy vezetett-e ez már tartós eredményre? Hányszor hitted, hogy ha most jól kiordítod magad, kifutod magadból, akkor majd jobb lesz? Elmúlt? Lehet, hogy ideig óráid azt érezted megszabadultál, de 10 perc múlva, két nap múlva ugyanolyan dühös voltál.

Szerinted miért történik ez? 

Amikor ordítasz, csapkodsz, sírsz és teszed mindezt önsajnálatból, akkor a régi mintát erősíted.

Az érzelmet elfojtod, ahelyett, hogy hagynád a létezését. Nem akarod érezni a fájdalmat, dühöt, haragot. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy éppen átéled, de nem azt teszed. 

Ha változást szeretnél elérni az életedben, akkor figyelned kell az érzelmeidet, ezzel fog emelkedni az érzelmi intelligencia szinted.

Ez az érzelmek tréningje. Leülsz a meditációs párnádra és ahelyett, hogy csapkodnál, belemerülnél a fejedben futó számtalan sztori egyikébe, egyszerűen csak megfigyeled a tested. Megfigyeled az érzelmet, hogy milyen formát ölt a testben. Biztosan tapasztaltad már, hogy egy félelem mondjuk szívszorítást okoz, egy harag gyomorgörcsöt. Egyszerűen csak ülsz és figyelsz. És teszed ezt addig, amíg az az érzelmi energia el nem oldódik. Nem akarod megváltoztatni, mert akkor ugyanolyan körbe keveredsz mint előtte, nem ragaszkodsz hozzá, mert akkor szintén veled marad. Csak figyeled. Egy elfogadással teli teret teremtesz neki. Hagyod lenni. Hagyod a testet érezni.

Akkor fogsz közelebb jutni a belső béke állapotához, ha fehagysz a rutinnal, miszerint a világnak látnia kell a szenvedésedet, hallania kell a sírásodat.

Amikor felhagysz az önbüntetéssel, amikor elkezdesz felelősséget vállania az érzelmeidért is, akkor fogsz nyugalmat találni. Akkor fogod megérezni azt a belső szabadságot, amivel átalkul a világod: belül és kívül is. Legyen így.

Szeretettel,
Mona